- Képzeld, a közértben nyúltam a kedvenc kaukázusi kefiremért, és földbegyökerezett a lábam, mikor megláttam az árát, 529.-ft! – rontott be hozzám dühöngve a nagynéném.

- Elment az eszük ezeknek? Hova emelik még az árakat? Eddig szerintem nem ennyi volt! Már azért is gondolom, mert a körülötte lévő termékek alatt fakó feketével és kisebb számmal sorakoztak az árak, ez alatt pedig nagy méretű, frissen nyomtatott árcédula volt. Bevallom, nem vettem. Már erről is le kell mondanom! – vált bánatossá a hangja. – Megkérdeztem a pénztárnál, komoly-e, a pénztárosnő odament, ránézett a cédulára, és „megnyugtatott”, hogy komoly.

- A vásárlás után sétálni akartam egy kicsit a napsütésben, gyaloglás és karerősítés is egyúttal, mondhatnám: „kettő az egyben”, de elment tőle a kedvem! – sóhajtva leült, és még mielőtt megszólalhattam volna, folytatta:

- Gondolj bele! A minimálbér után kapom a nyugdíjat, ami nagyon kevés. Gyógyszerre is kell költeni. Van amelyik több, mint 6000.- ft, és nem hagyhatom abba! Legalább 15000.- ft a havi gyógyszeradagom, és ahogy a korom, ennek az ára is évről-évre nő.

Egyél gyümölcsöt, az egészséges! Ja, meg zöldséget! Múlt héten a zöldségesnél 2200.- ft felett volt a cseresznye, meg az eper ára! Láttad, pár szál vékonyka újhagyma mibe kerül? Jobb nem is beszélni róla! Tudom, menjek a piacra! A „legolcsóbb” „hazai” idénygyümölcs a banán! Jó mi? Tiszta vicc, csak nincs kedvem nevetni rajta! Gondolom másnak se!

Mintha óráról-órára feljebb mennének az árak! Lassan döntenem kell, gyógyszert eszem, vagy kenyeret! Napról-napra le kell mondanom valamiről! Ma a kaukázusi kefirről. Mit csinál vajon az, akinek még ennyi jövedelme sincs???...

Ledőlök egy kicsit, ha nem bánod! Muszáj relaxálnom a stressz után, nyugtató helyett, mert arra előbb-utóbb úgyse lesz pénzem!

Rövid idő múlva halk horkolás hallatszott a szobából. Benéztem, Manci néni mosolyogva szundított.

- Színes tinták helyett biztos kaukázusi kefirekről álmodik! - gondoltam, és kimentem megmosni neki egy nagy adag cseresznyét.