Ez a kérdés, válasszatok!
2021. február 01. írta: Judit.P

Ez a kérdés, válasszatok!

A fenti idézet nyilván mindenkinek ismerős, aki látogatta az általános iskolát. Minap lefekvéskor az ezt megelőző sor jutott eszembe: „Rabok legyünk vagy szabadok?”

Miért is? Gondolom az esti „(rém)hírolvasás” volt az oka. Általában nem foglalkozom a politikával, csupán azokra a cikkekre nézek rá, amiket az ismerőseim facebookon megosztanak.

freedom-1886402_1920_2.jpg

A rémes hírekkel szembesülve azt éreztem, rab vagyok. Rab, aki ugyan semmit sem követett el, bilincseitől mégsem szabadulhat. Eluralkodott rajtam a félelem.

Pár évvel ezelőtt olvastam egy krimit, amiben a főhőst halásosan megfenyegetik. Ő rettegés, bujkálás, menekülés helyett úgy dönt: „nem akarok félelemben élni!”, és ehhez tartja is magát, éli tovább a megszokott életét.

Én sem akarok félelemben élni! Mégis egyre inkább belesüllyedek.

Valójában már nem is a vírustól félek, hanem a bizonytalan helyzettől, ellentmondó információktól. Honnan tudjam mi az igaz, kinek hihetek? Lehet hinni bárkinek is?

little-boy-1635065_1920.jpg

Félek az oltóanyagról szóló káosztól, a „kötelező” bezártságtól.

Egyébként sem sétálgatnék a téli hidegben este nyolc után, de hogy tilos, így rosszul érint, rám került egy bilincs. A vírus helyzetben úgysem mennék moziba, de hogy nem is szabad? Hoppá, még egy bilincs! Soroljam tovább?

Amikor már nem „szakemberek” döntenek egy vakcina jóváhagyásáról, amikor gyár épül, ahol esetleg nem szakember gyárt „valamit”, és hogy mi van a fiolában, honnan tudjam? Amikor, bár nem lesz kötelező az oltás, de ha nem oltatod be magad, nem lesz oltási könyved, esetleg nem mehetsz moziba, étterembe, …. sehova.

Az 1980-as években kezdtem dolgozni. Élveztem a munkát, az életet, a szórakozást. Albérletben laktam, tv-t nem néztem, internet még nem volt, a híreket ritkán hallgattam.

Március 15-e előtt azonban eltöltött a félelem. Ha megtehettem, nem mentem ki az utcára. Egyik alkalommal szüleimnél voltam, és megnéztem a híradót. Akkor láttam először a fiatalembert. Vékony volt, lobogó, hosszú hajra emlékszem, de ez utóbbiban tévedhetek is. Áradt belőle a tettrekészség, csodáltam, ahogy bátran szónokolt! Meglepődtem, végre valami új! Rövidesen a formális választások helyett már dönthettünk, hova tegyük az x-et a papíron.

Eljött 1989 március 15-e mikor ismét felolvasták, ahogy 1848-ban is, a 12. pontot, „Mit kíván a magyar nemzet?”

Teltek-múltak az évek. Megöregedtek, és megváltoztak az egykori ifjú politikusok. A hatalom, a pénz „elkurvít”(hat). Időközben a feledés homályába merült a 12 pont is. Kit érdekel már, mit kíván(na) a magyar nemzet?

Vajon, ha a tükörbe nézve valami csoda folytán fiatalkori önmagukkal néznének szembe, hogy reagálna az ifjú tükörkép? Kinyújtaná a kezét, és gratulálna, vagy…?

Vajon Petőfi forog a sírjában?

PJudit

süti beállítások módosítása