Minap itthonról dolgoztam. Leültem a géphez, bekapcsoltam, és vártam. Laptop, külső egér, külső billentyűzet. Gép elindul, egér működik, billentyűzet, szokásához híven nem. Elkezdtem a bevált kísérletezést. Hiába. Sőt, új meglepetés, már az egér sem működik. Ilyen azért nem szokott előfordulni. Egyre idegesebb lettem.

Más ember, valószínűleg egyszerűen újraindította volna a gépet. Na én nem! Némi hangos káromkodás kíséretében, tovább próbálkoztam. Aztán úgy bedühödtem, hogy az egeret kétszer az asztalhoz vágtam, és azt éreztem, hogy a billentyűzettel, és a laptoppal ugyan ezt kellene tennem. Sőt, ha már a mobiltelefon is a közelemben van, helyes lenne azt is erőteljesen földhöz vágni. Komoly erőfeszítéssel tudtam erőt venni magamon, hogy mindezt ne tegyem. A kijelző, kimondottam csábított, hogy valamit belevágjak.

Megdöbbentem. Ezt azért eddig soha nem éreztem. Jó, volt, hogy a nyomtatót félig agyonvertem, de most sokkal erősebb indíttatásom volt, a törésre, zúzásra, rombolásra. Elgondolkodtam, tudom, hogy az utóbbi időben meglehetősen feszült állapotban vagyok, de ez azért durva volt, ilyenre nem számítottam. Valamit sürgősen tennem kell, mielőtt nagyobb baj lesz. Az esetet figyelmeztetésnek vettem.

Szakemberhez fordultam, aki többek között azt ajánlotta, munka után iktassak be valamilyen kikapcsolódást. Igyak habos kakaót, sétáljak…, és közben igyekezzek ne a munkával, és ne az esti teendőimmel foglalkozni.

Sétálni szoktam, és az tényleg megnyugtat. Eszembe jutott a rejtvényfejtés. Arra nagyon oda kell figyelni.

Pár évvel ezelőtt nagyon nehéz helyzetben voltam, akkor beszereztem, egy logikai rejtvényeket tartalmazó könyvet. Minden este, hazaérkezéstől lefekvésig abból próbáltam megfejteni a feladatokat, és semmi másra nem gondolni. Bejött. Előveszem ismét.

Barátnőm javasolta a rajzolást. Az is jól kikapcsolja az embert, sőt, lehet örülni az eredménynek.

Esetleg kézbe vehetném valamelyik bridzstankönyvet. Rám férne a gyakorlás.

Saját döntés alapján bevezettem már aznap este fél óra relaxálást, amit már hetek óta tervezek, de mindig akad valami fontosabb. Most hétvégén, belefér a reggelbe és az estébe is. Muszáj fontossági sorrendet módosítanom.

Eszembe jutott, hogy a templom, nyugalmat sugároz. Szeptember végén voltam utoljára szentmisén. (Nagyon ritkán szoktam menni.) Láttam, másnap búcsú van a templom környékén. Elmentem körül nézni, és meghallgattam egy előadást is. Utána indultam haza. A színpadon modern „Istenes versek” következtek. Megálltam, ott ragadtam. Tetszettek. Most úgy döntöttem, megkeresem az interneten, és elolvasom őket. Remélem, jót tesznek a lelkemnek.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a verseket, kiknek lelke valami újra, másra vágyik,…

Az első verset ideírom,mert rövid, és elgondolkodtató.

Tandori Dezső: A damaszkuszi út

„Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,

legfőbb ideje, hogy.”

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

A költő előadásában meghallgatható itt

Ajánlom még az alábbi két verset:

Kiss Judit Ágnes: UV

Lengyel Attila: Pajkos rigmusok egy mennyei oviból