A héten szembesültem vele, hogy november 28-án advent első vasárnapja van. Nem gond, hétvégén keresek virágboltot, veszek hozzávalót, hiszen adventi koszorút kell készíteni.
Aztán eljött a hétvége. Szomorú, sötét idő, esik is. Kinek van kedve kimenni a meleg lakásból?
Ráadásul szombaton olvastam egy bejegyzést, ami az egyedül töltött karácsonyról szólt. Megsajnáltam a megosztót, aztán eszembe jutott, hogy a vírus miatt valószínűleg én is egyedül karácsonyozom, így magamat is nyugodtan sajnálhatom. Ezt természetesen meg is tettem. Elment a kedvem a karácsonytól, az egész adventi időszaktól.
Egyébként is, úgy érzem, nemrég kezdődött az év. Mi az, hogy már rövidesen vége lesz??
Ezek után jött el a vasárnap. Én ki nem megyek az esőbe, legfeljebb nem lesz adventi koszorúm. Na bumm!!
Aztán eszembe jutott egy emlék. Pár éve megállapítottam, hogy nem tudni, mennyi ideig tart még az élet. Eldöntöttem, ami évente egyszer van, a továbbiakban nem fogom kihagyni. Minden évben készülni fogok a nagy ünnepekre, a karácsonyra, a húsvétra, még a mikulásra is. Sőt! Nyáron az erkélyre is veszek virágot!
Erőt vettem magamon. Adventi koszorú mégiscsak lesz, és nem késéssel, hanem advent első vasárnapjára! Ha másért nem, magamért. A saját örömömért. Hogy legyen? Hát, ha hozott anyagból ebben az évben nem megy, akkor nézzük, mit rejt a szekrény.
Valójában csak koszorú alapot szoktam venni, a díszeket megőrzöm. Előkotortam a legalsó polcról a dobozt, és bevallom, egy év után meglepődtem mennyi minden van benne. Hát persze, jutott eszembe, tavaly a virágbolti eladó kedvességének köszönhetően megszaporodtak.
Először egy üvegtálra rátettem a gyertyákat és a nagyobb díszeket, az aprókat pedig rászórtam a tetejükre. Fenyőgally, vagy egyéb örökzöld helyett, úgy gondoltam szobanövényről vágok ágakat, leveleket.
Megtettem, aztán jött az újratervezés, mert a zöld mégiscsak jobban mutat alul, mit felül, eltakarva a díszeket.
Átrendeztem, a tálra kerültek a levelek, fölé a sok dekoráció. Egész szép lett, nem is tartott sokáig.
Mégiscsak lett adventi koszorúm!
PJudit
