Bosszankodással? Inkább dühöngéssel!

Két napja bementem a munkahelyemre dolgozni. A gyönyörű idő láttán úgy döntöttem, hazajövet kirándulok a Margitszigetre. Azaz, mivel útba esik, keresztülsétálok rajta.

A 4-6-os villamos elment az orrom előtt. Ilyesmi megtörténik az emberrel. Nagyjából fél 6 volt, körülbelül 5 perc múlva jött a következő. Felszálltam. Ezt követte a bosszankodás, majd a dühöngés.

Tele volt utasokkal, a 2 - 1,5 – 1 méter távolságot nem lehetett tartani. Talán 30-50 cm-t, ha kellően a jármű oldalához lapultunk.

Bár kötelező lenne a maszk viselése, az emberek több, mint 10 százalékán nem volt. Páran az állukat melegítették vele, (vagy felkötötték, nehogy leessen?). Sokan az orrukat kifelejtették, és szerintem nagyjából 60 százalék viselte rendesen.

Volt, aki üldögélt, telefonált, közben lelkesen köhögött, persze maszk nélkül.

Bennem meg ment fel a pumpa. Gondoltam, most jöhetne valami „maszk ellenőr”, kaszálhatna sok-sok büntetéspénzt. Gonosz vagyok? Nem érzem magam annak.

Leszállva a Margitszigetnél, első dolog lekapni a maszkot. Az emberek állnak, szinte egymás hegyén-hátán, és várják, hogy zöldre váltson a lámpa. Nekem mindig soknak tűnik ennél a zebránál a várakozás. Végre zöld lesz. A tömeg összeragadva megy a szökőkút felé. Ott aztán már szétoszlik, tartható lesz az ajánlott távolság.

Élveztem a zöldben való sétát, a szép virágokat. Örömmel szívtam be a „friss”-nek remélt levegőt…

Közben persze bosszankodtam tovább. Bevallom, én nagyon tartok ettől a vírustól, lehet, a kelleténél is jobban. (Persze ezt nem tudhatjuk.) Nem értem, amikor állítólag már nő a betegek száma, egy ilyen egyszerű rendeletet, mint a maszkviselés, miért nem lehet betartani.

Egyszer szóltam emiatt egy férfinek. A villamoson leült velem szembe csupasz  arccal. Kérdem tőle: Maszk?!? Rám néz csodálkozva. Rámutattam a maszkomra, ő erre felállt és elment, én pedig udvariasan megköszöntem.

Egyébként az üzletekkel kapcsolatban hasonló a tapasztalatom. A lakásom környékén a kis boltokban az eladón általában nincs maszk, a vevőtől sem várják el. Ahol az élelmiszert veszem, a vevőtől elvárják, de az eladókon, pénztároson (jó, esetében talán véd az átlátszó plexi fal, bár megfogja az árut, és nyilván lélegzik is közben) nem mindig van.

Akkor következzen egy mese.

Béla, a menő srác, nem hord maszkot. Őt nem érdekli ez az egész. Összetalálkozik a villamoson Károly bácsival, a szomszédjukkal. Az idős úr jópofa, vicces ember, Béla kedveli, ezért leül vele szemben, hogy beszélgethessenek.

Károly bácsin természetesen van maszk, amiről valójában nem tudjuk pontosan, mit is ér. Márciusban az volt a tanács, aki beteg, vagy fertőzhet, hordja, így védi a többieket. Aki egészséges annak felesleges (mert úgysem védené meg??) Telt-múlt az idő, és kötelezővé vált mindenki számára bizonyos esetekben a viselése.

Szóval, Károly bácsit vagy védi a maszk, vagy sem. Két nap múlva enyhe tünetek jelentkeznek Bélán. Szegény Károly bácsi sajnos követi a tünetek tekintetében, annyi különbséggel, hogy nem enyhék. Kórházba kerül, és… nem részletezném.

Bélától kapta el, vagy sem, nem tudhatjuk, de elkaphatta tőle is. Béla, aki kedveli a bácsit, vajon hogyan kezeli azt a gondolatot, „lehet, hogy én fertőztem meg”?

Általában nem ismerjük, akikkel a boltban találkozunk, járműveken a közelünkben tartózkodnak, nem tudjuk, kit fertőzhettünk meg, ha véletlenül, tünetmentesen ugyan, de fertőzünk. Nem fogjuk sose megtudni, szárad-e másnak a betegsége a lelkünkön, csak ha olyan kivételes eset történik, mint a fenti mesében.

Reggel említette egy ismerősöm, hogy március-július között a kiterjedt ismeretségi körében még nem volt beteg, most viszont több, mint 10 van.

Ma olvastam a hvg.hu oldalon:

„lazul a maszkviselési fegyelem: míg a szabály bevezetésekor az utasok közel 100 százaléka betartotta az előírásokat, a BKK nem reprezentatív felmérése szerint ez a szám most 85 százalék körül, vagy egy kicsivel afölött mozog.”

„A maszk kizárólag akkor nyújt védelmet, ha helyesen hordjuk: nem az állunkon, a nyakunkon, vagy a fülünkön lógva, hanem úgy, hogy a lehető legjobban eltakarja a szájunkat és az orrunkat is, hiszen így akadályozza meg, hogy belélegezzük a vírust"”

Hoppá! Az előbbi mondat végének megörültem. Ezek szerint, aki hordja, most már azt is védi. Persze kérdés, akkor is, ha már egy hónapja használja? (De kinek van pénze naponta újat venni?)

PJudit

Képek forrása: Pixabay