Gyermekkorunkban, öcsémmel együtt a nyarakat nagyszüleinknél töltöttük. Kertjükben négy sárgabarackfa ontotta termését. Egyiken nagy szemű, lédús barackok illatoztak, ezek voltak a finomabbak. A másik három fán apróbb, de szintén mézédes gyümölcs piroslott. Igen, nem viccelek, piroslott. Mindebből következik, hogy sűrűn szerepelt étlapunkon a sárgabarackos lepény.

Nagymama kelt tésztából sütötte, amit még kézzel dagasztott. Akkoriban, szerintem még nem létezett a robotgép. A lepénysütés szinte az egész délelőttjét igénybe vette, az ebéd ideje pedig a déli harangszóval esett egybe.

Nála a házimunkának megváltoztathatatlan rendje volt. Hétfőn a mosás, természetesen nem automata mosógéppel, szerdán a kisebb, pénteken pedig a nagytakarítás. Ilyenkor hiába sóvárogtunk a barackos lepény után, nem fért bele a délelőttjébe. A hét többi napján viszont érdemes volt ezt „rendelni” tőle.

A karantén alatt rászoktam a vasárnapi kelt tészta sütésre. Néhány, már picit ráncosodó sárgabarack várta a konyhapulton, hogy megérjen, ez adta az ötletet, a régi kedvenccel való próbálkozáshoz.

Természetesen nekem már nem ment rá a teljes délelőttöm. Robotgéppel dagasztottam, aztán többször kelesztettem, ahogy nagymamámtól is láttam.

Elkészült, finom lett. Persze nem olyan finom, mint az övé, amiben rengeteg munka volt, szabadban kapirgáló csirke adta hozzá a tojást, a tejet pedig a szomszéd néni Riska tehene, nem pedig a tejesdoboz. A barack, nála az is frissen szedett, érett volt, nálam pedig a mait még „kényszer érett”-nek sem nevezném. Hiába, az enyém sose lesz olyan, mint a régi, a gyermekkori lepény!

Lássuk a receptet:

2,5 dl-es csészével mértem az összetevőket, így fél adag lett.

Tej                              ¾ csésze

Vaj                              ¼ csésze

Cukor                         ¼ csésze

Tojás (felvert)            1 db

Só                                csipet

Liszt                             2 csésze

Száraz élesztő            1 teáskanál

Először az élesztőt langyos tejben felfuttattam. Utána a robotgép dagasztófejével a hozzávalókat megdagasztottam. Ezt követően langyos vízbe állítva, tiszta konyharuhával letakarva az edényt, kelesztettem a tésztát.

Még egyszer átgyúrtam, majd tepsibe tettem, a megmosott, félbevágott, kimagozott sárgabarackokat elrendeztem rajta. Kis cukorral a barackokat meghintettem, és még így is kelesztettem egy kicsit, majd előmelegített sütőben 25 percig sütöttem.

Tálaláskor porcukorral, fahéjjal szórtam meg, és a maradék barackból lekvár is készült mellé.

Jó étvágyat kívánok annak, aki kipróbálja!

PJudit