Este születésnapi bulim lesz. Hazamenet vásároltam naracssárga rózsát, pici cserépben. Fizetéskor elmondták, ki kell majd ültetni a szabadba, addig is hűvös helyen tároljam, néha öntözzem. Nem tudom, szegény mit fog szólni a 10. emeleti panellakás melegéhez. Ahol a fűtőtesteket állítani nem lehet, saját döntés alapján, vagy fűtenek, vagy nem. Leginkább igen. Valamilyen színes virág azonban kell egy születésnapra, és ez tetszett a legjobban.
Hazaértem, kiállítottam a konyhaasztalra.
Hamarosan érkeztek a vendégek. Kedvenc családtagjaim, közöttük a sógornőm, aki a "Naplóhelyett" blog írója. Ők hozták a vacsorát, és az innivalót.
- Kezdjünk koccintással! – hangzott el a kérés, és már pukkant is a pezsgő, habzott a pohárba a hideg ital.
- Állj! Először fotózunk! – állítottuk meg az italokért nyúló kezeket a blogger társsal.
- Csak kettőt hagyjatok, a többit vigyétek el! – kértem a vendégeket.
- Nem jó ez a terítő, nem látszanak a poharak!
- Ki kellene cserélni másikra! – folyt a párbeszéd, sógornőm és köztem. Közben persze fotóztunk.
- Vigyük a szobába, az üvegasztalon jobb lesz!
Nem lett jobb, azt is a konyhaihoz hasonló fehér terítő díszítette.
- Menj odébb, árnyékolsz!
- Inkább hagyjál békén, és tedd be a sütőbe melegedni a húst!
- Nem, elsők a képek! Sok ez a pezsgő, igyunk le belőle! Úgy jobb lesz! – ittunk. Nem lett jobb. Továbbra se látszott rendesen a pezsgős pohár. Mi nem adtuk fel!
A vendégek, amikor már elfáradt a kezük a várakozásban, letették a poharakat, és a konyhában álldogálva, kicsit szomjasan, de vidáman beszélgettek. Szerencsére, nem izgatta őket a két hobbifotós.
- De jó! Tükröződött benne a virág! Láttad?
- Nem én! Hogy csináltad? Én is úgy szeretném!
- Honnan tudjam? Véletlen volt!
A pezsgők meglangyosodtak, a buborék már csak emlék volt bennük, mikorra eljött a koccintás ideje, de mindez senkit nem zavart.
A képek nem lettek jók, valóban le kellett volna cserélni a terítőt. Még kezdők vagyunk a bloggerkedésben. A fotózás nagy kihívás, de igyekszünk. Remélhetőleg előbb-utóbb belejövünk, jobbak, gyorsabbak leszünk. Ha nem, az sem baj. A családtagok kezdik megszokni, hogy első számunkra mindent megörökíteni. Tolerálják hobbinkat, türelmesek, nem morognak, kivárják, amíg elkészülünk.
Bekerült a sütőbe a piacon vett grill csirke, megterült az asztal, kiadagoltuk a tarkabarka, vidám káposzta-répa-paprika-uborka salátát, közben forró lett a hús is. Jó étvággyal megettünk mindent. A desszert narancsos csokoládétorta volt, a kedvencem. Cukrászdából, nem saját sütés.
A finom vacsora után, mivel szeretünk táncolni, „táncház” következett. Megtanultunk egy közös koreográfiát Elvis Presley egyik dalára. Olyannyira egyszerre léptünk a végére, hogy bevállalhatnánk vele egy flashmobot.
A születésnapi ünneplés nagyon jól sikerült.
Induláskor sógornőm ránézett a konyhai csatatérre, majd kaján mosollyal feltette a kérdést:
- Csinálunk „utána” fotót?
Mire megszólalhattam volna, a toleráns családtagok kórusban feleltek helyettem:
- NNEEEMMM!!!!
PJudit
Képek forrása: saját
