Elmúltak az ünnepek, elmentek a vendégek. Hagytak maguk után fél liter tejet. Nem szoktam tejet inni, mihez kezdjek vele? Sütök kalácsot, jött az ötlet. Jó lesz ünnep búcsúztatónak.

Sok-sok évvel ezelőtt vettem egy kenyérsütő gépet. A használati utasítás tartalmazott rengeteg receptet is. Többet kipróbáltam, kedvencem a „Molnárka” névre hallgató lett, amely szerintem egy kalács recept. Első alkalom után, annyit módosítottam rajta, hogy több cukrot teszek bele. A kenyérsütő gépem már réges-rég tönkrement, de a recepteket tartalmazó füzet még megvan, és kedvencem továbbra is az abból készült kalács. Mérleg helyett, a géphez tartozó pohárral mérem ki az összetevőket, de most már tepsiben, a gázsütőben sütöm meg.

Neki is láttam a kalács elkészítésének.

A mérőpohár 250 ml-es. Fél adagot sütöttem, tekintettel a jelenlévő családtagok csekély létszámára.

Ehhez a hozzávalók:

Tej                              ¾ mérőpohár

Vaj                              ¼ mérőpohár

Cukor                         ¼ mérőpohár

Tojás (felvert)            1 db

Só                                csipet

Liszt                            2 mérőpohár

Fahéj                           ½  teáskanál

Száraz élesztő            1 teáskanál

Először az élesztőt langyos tejben felfuttattam. Utána robotgéppel a hozzávalókat összekevertem. (Lehet, ezt látva nagyanyám csóválta volna a fejét, mert szerinte az összetevők sorrendje lényeges lenne, nem tudom.) Aztán langyos vízbe állítva, tiszta konyharuhával letakarva az edényt, kelesztettem a tésztát.

Közben a körül néztem, mivel lehetne ízesíteni. Aszalt vörös áfonyát, aszalt szilvát, és diót találtam itthon, ezeket kicsit összevágtam. Szeretem, ha a kalácsban dió darabok vannak.

Utána még egyszer átgyúrtam a tésztát, és beleszórtam a fentieket. A tepsiben is kelesztettem, majd 25 percig sütöttem.

A kalács finom lett, lekvárral, kakaó vagy tea mellé fogyasztva, remek vacsora. Estére el is fogyott.

PJudit