Klára rosszkedvűen lépett ki az épületből. Hagyta, hogy nagy csattanással csapódjon be mögötte az ajtó. – Jól elrontották a mai napomat! – dünnyögte, miközben körülnézett. Kezdett már sötétedni, de kellemes, őszi illata volt a levegőnek. – Talán jobb lenne sétálni egy kicsit, kiszellőztetni a fejem! – gondolta, és a szokásos hazavezető útvonal helyett befordult a sarkon egy kis utcába. – Erre még úgysem jártam soha.

Lassan ballagott, nézegette a kivilágított kirakatokat. Nem tudta kiűzni fejéből az arrogáns ügyfelet. A férfi sehogy sem akarta megérteni, hogy amit kér, annak elkészítése legalább fél nap. Neki azonnal kellett volna! Dühösen kiabált vele, majd köszönés nélkül elrohant. Ő túlórázott, de nem sikerült befejeznie. Majd holnap következik a folytatás.

A bezárt üzletek sorában hirtelen feltűnt egy nyitott. „Teázó” hirdette a cégtábla. – Veszek valami finom teát - gondolta, és belépett a kicsiny boltba.

Öreg kínai férfi állt fel székéből, és lépett a pulthoz.

- Jó estét kisasszony, miben segíthetek?

- Zöld teát szeretnék.

- Van belőle többféle – mondta, és egymás után tette a lány elé a dobozokat.

Klára szagolgatta az illatos teákat, nehéz volt a választás.

Az idős férfi közben elgondolkodva nézte a lányt. – Milyen fáradt, keserű az arca, szomorú a szeme. Még a haja is fakó, fénytelen. Az egész lány szomorú, fakó és fénytelen – állapította meg. – Pedig olyan fiatal még! - Odalépett a legalsó polchoz, és egy kisebb dobozt vett le róla.

- Elnézést kisasszony, ajánlanék önnek egy különleges teát! Régi, titkos családi recept alapján készítettem. – Kinyitotta a fémdobozt, és furcsa, álmosító illat áradt szét a helységben.

- Csodatea a neve. Nagyon hatásos.

- Érdekes az illata, és egy kis csoda is jól jönne. Kérek belőle tíz dekát.

A csomagot a táskájába tette. – Még hogy csodatea! - csóválta meg a fejét, és elindult hazafelé.

Másnap reggel, kezében egy csésze gőzölgő teával, az arrogáns ügyfélre gondolt. - Ma is harcolhatok vele! De jó lenne békésen megúszni ezt az ügyet! - Közben belekortyolt az illatos italba. - Micsoda íz! Meghatározhatatlan, mintha többféle gyógynövény, és gyümölcs keveredne benne. - Hirtelen bizsergés járta át a testét. - Jaj de fura! Mi történt? Ezt a teám csinálta? - Aztán elmúlt a furcsa érzés. Meglepetésére, frissnek, vidámnak érezte magát.

Gyorsan haladt a munka. Mire a rettegett ügyfél megérkezett, az iratok összekészítve feküdtek az asztalon. Klára, számára is meglepő módon, bátran a férfi szemébe nézett, miközben üdvözölte.

- Íme, itt van, amit kért – nyújtotta át mosolyogva a paksamétát.

A férfit meghökkentette a lány váratlan magabiztossága. Benne rekedt az eltervezett kioktató előadás. Sőt, egy halk köszönömöt is kinyögött átvéve a papírokat.

Miután távozott, a lány csodálkozva morfondírozott:

- Elmaradt a csata! Vajon mi történt? Kicsit furcsán érzem magam. Szokatlanul nyugodt vagyok. Lehet, hogy a teának van ilyen nyugtató hatása? Tényleg csodatea? – nevette el magát és folytatta a munkát.

Következő reggel már kíváncsian kortyolt bele a teájába. – Ma is jól jönne valami apró csoda, egy kis öröm! – gondolta, miközben újra átfutott testén az előző nap tapasztalt bizsergés.

– Úgy látszik, mégis a teától van!

Délben a szokásos étterembe ment ebédelni. Tálcára tette a kiválasztott ételt, fizetett, és körül nézett, hova ülhetne. Mindig üres asztalt keresett, és egyedül ebédelt. Most azonban, amikor megpillantotta az ablak mellett a már többször látott fiatal férfit, hirtelen, gondolkodás nélkül elindult az asztalához. Közben észre sem vette, de felemelte a fejét, kihúzta magát, és mire célhoz ért, már nem a „senki észre nem veszi” lány, hanem a kényelmesen bő nadrág, és a lezser pulóver ellenére, „nő” volt. Haja fénylett, szeme vidáman csillogott. Mosolyogva kérdezte a fiatalembertől:

- Szabad ez a hely?

- Igen, foglalj helyet! – felelte, miközben végigmérte a lányt. – Mindig ide jársz ebédelni?

- Általában igen! – kezdtek el beszélgetni.

Ebéd után, a férfi elköszönt Klárától:

- Jó munkát! Holnap egyig értekezleten vagyok, utána jövök enni. Ebédelhetnénk ismét együtt!

- Rendben, itt leszek!

Mai bátorságán kicsit meghökkenve, de vidáman ment vissza dolgozni.

Másnap várakozóan kezdte el inni a teát. – Tényleg csodák történtek velem! Mi lenne, ha ma azt kívánnám, hogy…..igen, hogy legyen találatom a lottón! Ezt váltsd valóra, te csodatea! – és ismét jött a lassan már megszokottá váló bizsergés.

Munkába menet, bement a lottózóba, és kitöltött egy szelvényt. – Legyen a születési dátumom: 87,2,11, az éveim száma: 32, és az utolsó szám pedig a 60. Kilépett a lottózóból, a napsütésben megcsillant a haja, ajkán felfénylett a halvány rúzs, zöld szemét kiemelte a diszkrét szemfesték, alakját még nyúlánkabbnak mutatta a testhezálló nadrág.

Kíváncsian várta a lottósorsolás eredményét. – Na, csodatea, most meglátom mire vagy képes! – gondolta mosolyogva.

- Következnek a lottó e heti nyerőszámai: 4,13,35,44 és 60.

Elnevette magát.

- De jó, tényleg csodateám van! A 60 bejött! Hisz én csak annyit kértem legyen találatom. Lett! Egyesem! Szuper!