Rohanó lépteket, egy hangos „szia anyát”, majd a bejárati ajtó csapódását hallotta. Mire kiért a konyhából, lánya helyett csak az ismerős illatfelhő fogadta. „Ma is magára öntött egy fél üveg parfümöt!”, volt az első reakciója. A második: „és megint csak elrohant, még egy puszit sem adott!”

Klára rosszkedvűen lépett ki az épületből. Hagyta, hogy nagy csattanással csapódjon be mögötte az ajtó. – Jól elrontották a mai napomat! – dünnyögte, miközben körülnézett. Kezdett már sötétedni, de kellemes, őszi illata volt a levegőnek. – Talán jobb lenne sétálni egy kicsit, kiszellőztetni a fejem!…