Évekkel ezelőtt szerettem volna megtanulni tai chizni. Már nem emlékszem, honnan jött az ötlet, gondolom, valahol olvashattam a jó hatásairól. Egyszer, munkába menet megláttam egy tanfolyami hirdetést. Persze inamba szállt a bátorság. Hogy mernék odamenni a sok fiatal közé? Szomorúan lemondtam vágyamról.

Eltelt egy év, egyik ismerősöm említette, hogy ő bizony tai chizni tanul. Lelkesen meséltem, én is szívesen mennék, de aggódom a korom miatt. Megnyugtatott, hogy ott bizony kevés a fiatal, és nagyon is jól néznék ki a jelenlévők között. Abbahagytam a hezitálást, interneten megnéztem a tanfolyam elérhetőségét, telefonáltam, és csatlakoztam a következő induló csoporthoz

A „Tai Chi sorozat” egy 108 lépésből álló lépéssorozat. Ennek megtanulása a három hónapos kezdő tanfolyam anyaga. Eljött az első alkalom. Izgatottan jelentem meg az órán. Vajon, milyen lesz? Mennyire nehéz? Az első négy lépés volt az aznapi tananyag. Az ember azt gondolná, nem lehet olyan bonyolult dolog elsajátítani 2x háromnegyed óra alatt 4 lépést. Hááát… Én agyilag annyira elfáradtam, hogy úgy mentem haza, mint egy gondolkodásra képtelen zombi. Viszont teljesen kikapcsolt, és ez a kikapcsoltság nem volt rossz.

Aztán hasonlóan telt el a többi alkalom is. Az óra első fele ismétlés, aztán szünet, majd az új lépések gyakorlása. Nyugodtan, stresszmentesen, jó hangulatban.

Hamarosan véget ért a 3 hónap, és beköszöntött a nyár.

Ettől kezdve, a tagdíj ellenében, bármennyi alkalomra el lehetett járni. Jelentkeztem még egy kezdő tanfolyamra, ahol már segítőként szerepelhettem, és emellett heti két haladó órán is részt vettem. Egyik a Városligetben volt. Szívesen mentem, jó volt.

Teltek az évek. Gyakoroltam továbbra is a sorozatot. Három évig szervezett keretek között, utána viszont már csak itthon.

Egy ideje újra szeretnék rendszeresen órákra járni. Azonban kifogás mindig akad, éppen miért ne menjek.

Idén azonban úgy döntöttem, itt a szeptember, ideje a nyári „semmittevést” aktívabb életre cserélni. Így jelentkeztem a most induló kezdő tanfolyamra. Az első óra elején a haladó csoport bemutatta a 108 lépésből álló sorozatot. Megdöbbenve láttam, hogy az én sorozatomnak semmi köze a bemutatotthoz. Bizony, az évek során eléggé lefaragtam a lépések finomságából. Jó döntés volt a kezdő csoport.

Igyekszem szabályosabban végezni a mozdulatokat. Kezdenek előjönni a múltban tanultak. Itthon is jobban odafigyelek a gyakorlásnál. Jól érzem magam a résztvevők között, és élvezem az újra tanulást. Agyilag most is teljesen kikapcsol, és utána sokkal nyugodtabb vagyok.

Szombaton (5-én), az Idősek világnapja alkalmából, a társaság szenior tagjai 14 órától a Nemzeti Múzeum kertjében bemutatnak két sorozatot. (Én ezt idén még nem vállalom, de majd jövőre…) A bemutató nyilvános.