Ma betelt a pohár, (azaz a poharam). Már eddig is szinte tele volt, mikor azonban megtudtam, hogy „mini Feri” mellett már „mini Putyin” is létezik, kiakadtam. Felfordult a gyomrom.

Még nem unják ezt a sok gyalázkodást, gyűlölködést? Nincs jobb dolguk?

Undorító az egész.

Kilépek a freemailről, bár igyekszem minél előbb bezárni a következő ablakot, mégis jellemzően szembevigyorog velem egy gyalázkodó megjegyzés.

Hallgatom a youtubot, azt is meg-megszakítja valami gyűlölködő reklám.

Tv-t már nem nézek, de az internetet a munkámból adódóan is, kénytelen vagyok használni. Ömlik a szenny!

Mégis kinek a pénzéből? Remélem nem az én "adóforintjaimból”? Mert ha igen, jó lenne ezen nagyon gyorsan változtatni! Nem akarom pénzzel támogatni mindezt.

Viselkedésük alapján kikre hasonlítanak? Nem tudom. Az óvodásokat nem szeretném megbántani, mert ők ennél sokkal „felnőttebbek”.

Na jó, nincs hasonló, önmagukhoz hasonlítanak, és kész.

Talán keresni kellene egy kiváló óvónőt, és megkérni, vegye kezelésbe őket. Végül is a tanulást nem árt az alapoknál kezdeni. Erre szívesen áldoznék az adómból.

Rájuk szólna, hogy beszéljenek egymással normális hangnemben. Valahogy összebékítené őket, mint a civakodó gyerekeket szokta. Aztán jöhetne a játék.

Megtaníthatná az óvónő nekik, hogy vannak szabályok. Például vegyünk egy 3 kerekű bicikliversenyt. Óvó néni ismerteti a feladatot.

A startjelzés után indulunk, tekerjük a pedált, amilyen gyorsan csak tudjuk, irány a cél. Közben nem megyünk neki a másiknak, nem lökjük fel se direkt, se véletlenül, nem dobáljuk meg sem kővel, sem puhább anyaggal… Tesszük amit tennünk kell, és aki elsőnek szakítja át a célszalagot, az lesz a győztes! Tisztességes versenyben! A többiek megtapsolják, (nem, nem köpködik le,) gratulálnak neki, megeszik közösen a jutalom tortát.

Esetleg focizhatnak is. Az óvónő ismerteti az erre vonatkozó tudnivalókat.

Vigyázunk egymás épségére, nem lökjük fel a másikat, nem gáncsoljuk el, nem rúgjuk fejbe hátulról a labdával… Gyorsan futunk, ügyesen cselezünk és passzolunk, pontosan célozva próbáljuk belőni a gólt. Persze a kapus is résen van, mindent megtesz azért, hogy kivédje a labdát. (Elnézést, nem ismerem a szakszavakat, de talán most nem is ez a lényeg.)

Előbb utóbb egyik csapat győz. Aki jobban játszott, vagy éppen szerencséje volt. A lényeg: tisztességes játékkal! Elismeréssel gratulálnának egymásnak. Persze lehet döntetlen az eredmény. Akkor is büszkék lehetnek magukra, hiszen mindenki jól játszott.

Esetleg legózhatnának, ha van kedvük. Együtt, közösen, békében.

Talán építhetnének egy házat. Megbeszélve, megtervezve. Aztán még egyet, esetleg egy boltot is mellé, … majd egy várost, egy megyét, egy országot. Együtt megtervezve, megbeszélve, durvulás nélkül.

Vajon lehetne találni egy ilyen óvónőt? Létezik egyáltalán?

Elképzelhető lenne egy „normális” együttműködés, vagy csupán „mese” a történetem?

PJudit

Fotó forrása: Pixabay