A cél ismét Olaszország, pontosabban a kedvenc városunk, Jesolo. Immár harmadszor,… bár most csak a képzelet szárnyán, a fényképek és az emlékek segítségével.
Busszal megyünk, ahogy szoktunk. Este indul, hajnalra odaér. Régen alvásra alkalmatlan volt, az ülések közötti szűk helyen lábunkat szinte mozdítani sem lehetett. Persze az izgatottságtól, úgysem tudtunk volna aludni.
Most már kényelmesebbek, és mivel nagyjából tudjuk, mi vár ránk, talán kicsit szundikálni is fogunk.
Emlékszel? Anno autóúton zötykölődtünk, most autópályán száguldunk. Így biztosan hamarabb odaérünk.
Amikor a hajnali fényben megpillantottuk az első olasz kisvárost, rácsodálkoztunk az éttermek bájos teraszára. Vidám, tarka abrosz az asztalokon. Nagyon tetszett, nyomban elhatároztam, ilyen nekem is kell!
Hajnali öt előtt értünk a szállodába, a szoba elfoglalásáig az előtérben üldögélve bóbiskoltunk.
Most is a megszokott szállásra megyünk, szerencsére üzemel még.
Első alkalommal a partra érve földbegyökerezett a lábunk. Amerre a szem ellátott, katonás rendben sorakoztak a napernyők árnyékában a nyugágyak. Milyen furcsa tengerpart! Nekünk is volt saját, szinte névre szóló, azaz inkább szobára szóló nyugágyunk.
Megkezdődött a nyaralás.
Fürödtünk sétáltunk, jókat ettünk, kirándultunk…
Körbejártuk Velencét is, magyar idegenvezetéssel.
Sétáltunk a csatornák partján, kerülgettük a galambokat a Szent Márk téren, megnéztük a Bazilikát, gondolával siklottunk a Sóhajok hídja alatt, és átkeltünk a Rialtó-hidon. „Igazi” olasz pizzát ettünk a Grand Canal partján, jujj de finom volt!
Velence kedvenc városunk lett.
Emlékszel, amikor beültünk egy étterembe üdítőt inni, és sütit enni, a főpincér, meghallván, hogy magyarok vagyunk, odajött, és tört magyarsággal elbeszélgetett velünk, majd ajándékként meglepett minket egy-egy aperitiffel.
Milyen élmény volt a Garda-tó! Egyrészt a csodaszép kisváros, Sirmione, a várral, és a mesebeli óvárossal. Aztán a motorcsónakázás a tavon! Amikor a csónak eleje felemelkedett, és szinte függőlegesen száguldottunk a hullámzó vízen! A meglepetéstől lélegzetünk is elállt, bár a függőlegesség érzése nyilván képzeletünk játéka volt csupán.
A többi látnivalót nem részletezem, ha ott leszünk, majd megnézzük őket!
Pakolj Anyu! Vár ránk a tenger, a napfény, a tarka abroszok, pizzák és kedvenced, az igazi olasz kávé!
PJudit
Fényképek forrása: Pixabay
