Azt kérded, mit? Időutazóst! Játsszuk azt, hogy 2022 márciusa van! Minden lehetséges, csupán a képzelet szab határt!
Szeretnél valakivel találkozni? A barátnőddel? Gyermekeddel? A szerelmeddel, vagy egy haverral? Esetleg inkább egyedül sétálgatnál?
Én Ildivel, az Angliában élő barátnőmmel szeretnék összefutni. Miért? Mert ha vele tudunk találkozni, akkor valószínűleg már nincs járvány. Valamilyen módon helyreállt a „régi rend”.
Te hova mennél szívesen? Emberekkel teli moziba, ott is középen ülnél és cseppet sem idegesítene, ha melletted pattogatott kukoricát ropogtatnának, pedig régen utáltad, a reccsenésétől szinte kibújtál a bőrödből, mindig úgy kérted a jegyet, hogy lehetőleg senki se üljön a közeledbe?
Vagy vidáman csevegve sétálnál és kirakatot nézegetnél valakivel, esetleg pont egy plázában? Bowlingoznál?
Talán legszívesebben otthon bekuckózva olvasgatnál, és nem zavarna, mert tudnád, hogy mindez a saját döntésed, már nem „kötelező”.
Mi Ildivel a jól ismert teázónkba mennénk. Ott a legkényelmesebb fotelbe süppedve illatos gyümölcsteát szürcsölgetnénk. Mivel kezemben az irányítás, a megszokottal ellentétben, 2022-ben süteményt is felszolgálnának, és nyilván lenne a kedvencem, a narancsos csokitorta is. Igazi tejszínhabot kérnék hozzá.
Ildivel szeretek beszélgetni. Sajnos nagyon ritkán találkozunk, tekintettel a távolságra. Először mindig kipanaszkodjuk magunkat, azaz röviden elmondjuk pillanatnyi gondunk, bajunk, fájdalmunk. Utána áttérünk a vidám dolgokra és egyik témáról ugorva a másikra, rengeteget nevetünk.
- Mesélj, hogy telt az éved? – teszi fel érdeklődve a kérdést.
Hogy teljen? Játszunk, minden korlát nélkül szárnyalhat a fantázia!
Te milyen évet képzelnél magadnak? A Covid „börtönéből” szabadulva, mi lenne a vágyad? Játszunk, a pénz sem szab határt!
Elmennél Afrikába, körül néznél Kenyában? Én egyszer el akartam menni, de közbeszólt az élet. Vagy Dubajban csodálnád a „csodákat”? Amerika is vár Rád, sőt Tibet is lehet a cél. Engem a buddhizmus mindig érdekelt.
Talán sörözgetve a Balaton partján napoznál, néha csobbannál egyet a vízben, s közben jól éreznéd magad?
Lehet, csak egyszerűen egyedül tengnél-lengnél, tartva a távolságot mindentől és mindenkitől, mert már nem kötelező?
Én nem vágyom „extrákra”, megfelelne a régi életem, lássuk csak:
- Először meglátogattam a családomat, – kezdem a mesém – már több, mint egy éve nem voltam náluk. Féltem vonatra szállni, és féltem velük egy helységben tartózkodni. Májusban, mikor már nem kellett félni, irány a vasútállomás! Jó volt megölelgetni, megpuszilni őket. Bográcsban főtt az ebéd, a kertben ettünk, esténként pedig szalonnát sütöttünk, söröztünk. Sokat beszélgettünk, nevettünk, igyekeztünk bepótolni a találkozás nélküli időszakot.
Nyáron elmentünk Barcelonába, mert nagyon szeretem azt a várost! Rengeteget barangoltunk, csak úgy, amerre a kedvünk tartotta, és a sangria ugyanolyan jó volt, mint régen.
A „hétköznapokon” napsütéses időben, munka után gyakran sétáltunk barátnőmmel a Margit-szigeten, közben nem felejtettünk el jégkrémet enni.
Ősszel és télen pedig volt mozi, és színház, már élőben, nem online.
Most mindennap szinte ünnep számba megy, hogy vége a járványnak!
Mesélj Ildi, neked milyen volt a 2021?
Ma reggel megnéztem egy videót. Arról szólt, ha magabiztosan tudjuk, mit szeretnénk, akkor valami „csoda folytán” megvalósul.
Játsszál velem, kedves olvasó, és higgyünk benne, ha sokan elképzeljük „vírusmentesen”, vágyott tervekkel az évet, megvalósul!
Pjudit
Képek forrása: Pixabay
