Nem szoktam politikával foglalkozni, azonban az utóbbi napokban néhány cikk, riport megdöbbentett, mondhatnám kiverte nálam a biztosítékot. Ennek köszönhetően elgondolkodtam pár dologról.

Mivel napok óta nem hagy nyugton a téma, úgy döntöttem megírom.

A következetesség és a példamutatás optimális esetben végig kíséri az életünket.

Gyermekkorunkban szüleink a védelmünkért szabályokat, korlátokat állítanak fel. Remélhetőleg következetesen. Azaz ha anya azt mondja, a fotelon, díványon nem ugrálhatsz, mert tönkremegy, akkor apa sem mond mást. Hétfőn sincs kivétel, és hétvégén sem. Természetesen apa sem ugrál a fotelon, sem kedden, sem 20-án.

Jó példát is mutatnak, hiszen így lehet a legjobban nevelni. Anya köszön a szomszéd néninek, így előbb-utóbb én is köszönök. (Néha azért inkább átmegyek az úttest túloldalára.) Apa átadja a helyét a villamoson, én is megtanulom tőle.

Ahogy telik az idő, a korlátok tágulnak. Már egyedül járhatok iskolába. Elmehetek a haverokkal moziba.

És itt belép az iskola. A tanár néni új szabályokkal ismertet meg bennünket. Ha látják betartjuk, ha nem látják… nem biztos. Nem húzzuk meg a Pannika copfját, ha ott a tanár, de ha nincs ott, akkor lehet, mégis meghúzzuk egy kicsit. Danit is óvatosan buktatjuk el a hirtelen kinyújtott lábunkkal, főleg, ha tetszik nekünk. Hiszen valahogy a tudtára kell adnunk.

Szabály, hogy órán csendben legyünk, és figyeljünk. Ez utóbbi nem igazán ellenőrizhető, (hacsak nem alszunk el). Legfeljebb egy-két villámkérdéssel. Persze tanulni sem árt.

Itt összekapcsolódik az iskolai és a szülői szabály. Tanulj fiam!!

Fontos a tanári példamutatás is! Akire fel tudunk nézni, annak óráin csendben vagyunk, figyelünk, készülünk rá, esetleg annyira megszeretjük a tantárgyát, hogy a jövőnket is meghatározza. Kedvelt biológia tanárnő hatására orvos leszek. Én matematikus lettem a matematika tanárnőimnek köszönhetően.

Előfordul, hogy egy tanár a példaképünké válik. „Én is olyan kiválóan akarok angolul beszélni, mint ő, és Londonban végezni az egyetemet, ahogy ő is tette.”

A párkapcsolatban is célszerű következetesnek lenni, bizonyos korlátokat meghúzni, hogy jól érezzük magunkat. „Bármit megbeszélhetünk normál hangnemben, de ha ordítasz velem, végeztünk!” „Reggel nem vagyok teljesen magamnál, inkább egy darabig ne szólj hozzám, légy szives.” Célszerű következetesnek maradni, és tartani magunkat a megállapodáshoz.

Munkahelyen írásban rögzített szabályok vannak. (Azaz illik, hogy legyenek!) Munkaszerződés, munkaköri leírás. Ezek védik a munkáltatót, és (jó esetben) minket is.

Szerencsénk van, ha a főnökünk példamutató ember. Szorgalmasan ledolgozza a munkaidőt, nemcsak tőlünk várja ezt el, betartja a szavát, tájékozott, munkahelyi problémával lehet hozzá fordulni. Az ilyen főnököt tiszteljük, és igyekszünk úgy dolgozni, ahogy ő. Sajnos manapság nem minden főnökre jellemző mindez.

Véleményem szerint a jó főnök is tiszteli a beosztottat (ha ő ezt megérdemli), és szükség esetén kiáll mellette. Tisztában van vele, hogy egy jól működő cég alappillére a jól dolgozó, lelkiismeretes, hűséges beosztott.

Édesapám erre kiváló példa. Vezető beosztásban dolgozott, megbecsült, emberszámba vett mindenkit. Szerették az emberek, akik közül többen nála idősebbek voltak. Apu az ötvenes évei elején járt, mégis úgy hívták, hogy az „öreg”. Ebben az elnevezésben szeretet és tisztelet vegyült.

Végül, de nem utolsó sorban, egy ország polgárai vagyunk. A szabályokat, korlátokat az Alkotmány, a törvények, rendeletek fogalmazzák meg, írott formában.

Az ország vezetőinek olyanoknak kellene lenniük, mint a jó főnököknek. Példát mutatnak, tisztelik és megbecsülik az állampolgárokat, akik megválasztották őket. Nem felejtik el, hogy nekik köszönhetik a pozíciójukat.

Miért is elmélkedtem el mindezen?

Augusztus 20-án láttam a Bazilikában tartott szentmiséről képeket. A folyamatosan hangoztatott vigyázzunk, tartsuk a távolságot, … ellenére, nem volt a résztvevőkön maszk, és nem működött a távolságtartás sem.

Nagyon megdöbbentem. Az első gondolatom az volt, nincs is vírus. (Sajnos tévedtem.) A második az, hogy van ellenszer.

Nekiláttam utána nézni a zárt helyen tartott rendezvényekkel kapcsolatos szabályoknak, nem találtam semmit.

Keresgettem szentmisékre vonatkozókat, egyházi vezetők által meghatározottakat találtam csak.

Például:

„A járványügyi előírások szerint a templomi szertartásokon is kötelező a szájat és orrot eltakaró maszk folyamatos viselése a megkövetelt egészségügyi távolság és a szükséges higiénés előírások leggondosabb követése mellett, elkerülve a csoportosulást.”

(Forrás: itt)

A bazilikával kapcsolatban, csak annyit olvastam az augusztus 20-i szentmiséről, hogy:

„A hagyományosan a bazilika előtti téren, több tízezer zarándok részvételével megtartott szertartást idén a koronavírus-fertőzés elleni hatósági korlátozások miatt a bazilikában, szigorú egészségügyi szabályok betartása mellett rendezik meg, és azon csak meghívottak vehetnek részt.”

(Forrás: itt)

Az interneten látottak alapján, nem tudom, mik lehettek a szigorú szabályok.

A példamutatást hiányoltam. A járműveken tartsunk távolságot, hordjunk maszkot. Pedig ott nem tartózkodunk általában sokáig, és közben ajtónyitáskor jön be „friss” levegő is.

Az iskolába tartsanak szintén megfelelő távolságot a gyerekek, a nagyobbak hordjanak maszkot.

Mit látunk az ünnepi szentmisén? Példamutatást, azt nem. Következetességet, azt sem. Miért nem?

Minap olvastam, hogy egyik politikusunk „kirúgással fenyegette azokat a külügyi dolgozókat, akik otthonról akartak dolgozni”. A cikk szerint, „tájékoztatójából az is kiderült, hogy a minisztérium vezetése „játéknak” tartja a „szakszervezetesdit””

(Forrás: itt)

Amikor mindenhonnan, még a csapból is a „Maradj otthon!” folyt, valóban nem voltak olyan alkalmazottai a minisztériumnak, akik otthonról tudták volna a munkájukat végezni? Komolyan?

Egyébként dolgozók iránti tisztelet, a megbecsülés hol marad? Emberség?

Kik is hozták „A kijárási korlátozásról” szóló rendeletet??

Zárógondolatom, vagyis záró kérdésem az, mit gondolunk arról az emberről, aki zárt térben, maszkot viselők között, egyetlenként nem visel maszkot?

Hova tűnt a következetesség, a példamutatás…?

PJudit

Képek forrása: Pixabay