Pár hete kapott réges-régi szakácskönyv fekszik az asztalon. Várja, hogy belenézzek és megtudjam, vajon mit ajánlott Vizvári Mariska, a színművész, majdnem egy évszázaddal ezelőtt, az akkori háziasszonyoknak?

Már az előszóban bemutatja milyen a jó, és milyen a rossz „gazdaasszony”.

„Mert a jó gazdaasszonynak, igenis olyannak kell lenni, mint a pacsirtának. Koránkelőnek, frissnek, ébernek és mindenekfelett vidámnak, zengő, dalos szavúnak.”

(Hát ezen még dolgoznom kell.)

Könyvjelzőként egy régi újságpapír kandikál ki a lapok közül. Kíváncsiságból ott kezdem az olvasást. Mi lehetett az az étel, ami olyan fontos volt anyukámnak, hogy megjelölje? Az aranygaluska! Egyik gyermekkori kedvencünk. Sokszor volt az asztalon, az biztos! Édesanyám a könyvben írtak alapján készítette. Kézzel dagasztotta eleinte, később már robotgéppel. Emlékszem, amikor megkelt a tészta, gyúródeszkán pogácsaszaggatóval kiszaggatta. A kerek darabok tepsibe bekerültek majd dióval, cukorral szórta meg őket.

Elábrándoztam. Kézzel szedegettük szét a diótól csillogó, nagyra nőtt gombócokat és sárgabarack lekvárba mártogatva ettük lelkesen. Szinte most is érzem a számban az ízét. Ebből nyugodtan lehetett dupla adagot sütni, nem maradt belőle egy falat sem. Mintha előtte két napig koplaltunk volna.

Egyik alkalommal olyan falánkul tömtem magamba, hogy félrenyeltem. Erős köhögés jött rám, majdnem megfulladtam. Jól megijedtem, azóta óvatosabb vagyok.

Ez az! Aranygaluskát fogok sütni! Tej van, élesztő van, liszt is… de dió az nincs. Nem baj, dió helyett jó lesz a kakaó. A konyhapulton meglátva pár szem sárgabarackot, eldöntöttem, az se árthat neki.

A könyvet félretettem, és nekiláttam.

A saját, jól bevált receptem alapján készítettem.

A mérőpohár 250 ml-es. Fél adagot sütöttem

Ehhez a hozzávalók:

Tej                              ¾ mérőpohár

Vaj                              ¼ mérőpohár

Cukor                         ¼ mérőpohár

Tojás (felvert)           1 db

Só                               csipet

Liszt                            2 mérőpohár

Fahéj                           ½  teáskanál

Száraz élesztő           1 teáskanál

Először az élesztőt langyos tejben felfuttattam. Robotgép dagasztófejével a hozzávalókat összekevertem. Langyos vízbe állítva, tiszta konyharuhával letakarva kelesztettem a tésztát.

Utána még egy kicsit dagasztottam. Bár nagymama gyúródeszkája szemrehányó tekintettel nézett rám, én olajba mártott kanállal szaggattam a tésztát a tepsibe.

Kakaóval, cukorral megszórtam, végül a tetejét kimagozott sárgabarackokkal díszítettem.

Ameddig a sütő bemelegedett, még a tepsiben is kelt, majd 25 percig sütöttem.

A kakaó néhány helyen megolvadt, mintha csoki darabok lettek volna a tésztában. A barackkal a tetején kimondottan ízletes lett.

Talán lehetne a neve: „sárgabarackos kakaós-galuska”.

PJudit