Ma teljesen kiakadtam. A vérnyomásom biztosan az egekben van. Ilyenkor inkább meg sem mérem, mert az eredménytől való félelem miatt még magasabbra nyomom. Elrágok egy csökkentő tablettát, meg egy nyugtatót. Nehéz az élet. Az agyamra megy már, hogy mindig kitalálnak valami új problémát számomra.
Egyébként a könyvelőm hívott, az is inkább menne nyaralni a zaklatásom helyett, hogy olvastam-e az emailjét az online számla adatszolgáltatásról? Igen, megnéztem. Egy szót sem értettem belőle. Az ügyfélkapumra jött állítólag, de én oda nem szoktam belépni, ő intézi, így mindig tőle tudom meg a rossz hírt. Az ember persze a postásra dühös.
Mondtam neki, naná, hogy olvastam, hisz mindig elolvasom. Egy darabig legalábbis, de amikor már az elejét sem értem, akkor minek folytassam? Nincs nekem arra időm, hogy érthetetlen dolgokat nézegessek.
Nekilátott elmondani, hogy július elsejétől, ha nem magánszemélynek állítok ki számlát, azt a nav-nak be kell jelenteni. Beszélt a lehetőségekről, ő biztosan érti, én ugyan nem. Javasolta a számlázó program használatát. Még mit nem! Azért én nem adok ki pénzt! Erre azt állította, hogy van ingyenes is. Az sem érdekel! Nem értek az ilyesmihez! Nyugdíjas vagyok. Kézzel, tollal gond nélkül kiállítom a számlákat, azt már megtanultam a sok év alatt, behunyt szemmel is menne. De programmal? Isten ments!
A számítógépet csak passziánszozásra, levelezésre, na azzal is egy kicsit küzdöttem, míg belejöttem, meg szkájpon beszélgetésre használom. Interneten is nézelődök. Az jól megy, a szörfözés. A számlázó program viszont nem érdekel! Meg is mondtam neki. Én maradok a kézzel írottnál! Erre persze jött, hogy azt is be kell jelenteni, és az még bonyolultabb, több idő, mint a gépi számlázás. Ő tudja… és ha nem jelentem be? Megnyugtatott, akkor megbüntethetnek! Remek! Jó éjszakám lesz! Biztosan ezen fogok bosszankodni, alvás helyett.
A vírus miatt több havi bevétel kiesés volt, most meg, amikor már dolgozhatnék, hogy valahogy behozzam a lemaradást, munka helyett számlázni tanuljak?
Egyébként is, ott a kis boltocskám. Oda most vegyek a pénztárgép mellé egy számítógépet, és egy nyomtatót, azért mert havi húsz számlát ki kell állítanom? Egy halom pénzkidobás, feleslegesen! Dehogy veszek! Vagy vigyem be minden reggel magammal az itthonit? Este meg haza? És ha vásárolnom kell? Szakadjak bele a cipekedésbe? Nagyszerű! Azt állítja, hogy sokkal egyszerűbb, gyorsabb a programmal, mint kézzel töltögetni a számlatömböt, és hogy akkor többet nem kell számlára költenem. Igaz, az is már ezer forint körül van egy darab.
Mindennek csak megy fel az ára! A határ a csillagos ég! Néztem tegnap a boltban, a kedvenc kefirem is suttyomban harminc forinttal drágább lett. Először eltűnt a boltból, legalább egy hónapig nem volt, aztán, bár nem lett nagyobb, „új köntöst” sem kapott, csak új árcédulát! Borzasztó! Olyan dühös voltam, sőt még vagyok is miatta.
Na jó, a számlatömbön spórolunk. De az áram? A papír, amire nyomtatom? Azt mondta, elküldhetem emailben is a vevőnek, a saját példányt itthon is kinyomtathatom, nem kell feltétlenül a boltba is nyomtatót vennem. Egyelőre nem látom át az egészet.
Most akkor tényleg álljak át, ebben a korban, hogy géppel számlázok, emailben továbbítom,… jaj… ehhez én már öreg vagyok. Kell még nekem egyáltalán ez a vállalkozás? Igaz, a bevétel, bár nem sok, de jól jön. Ezenkívül lekötöm magam vele, emberekkel találkozom, sokan csak azért jönnek be, hogy pár szót beszélgessenek…
Átgondolom! Most megpróbálom, hátha mégis tudok aludni egy kicsit!
Biztosan fog segíteni … majd csak beletanulok. Nem vagyok én még olyan öreg! Egyébként is, haladni kell a korral!
PJudit
Képek forrása: Pixabay, saját
