Jaj, de jó, ma megkaptam a rezsiutalványokat! Úgy örülök neki, igazi elő karácsonyi ajándék!

Pont a boltban voltam, amikor jött a postás. Értesítő cédulát hagyott, így sajnos be kellett mennem a postára, átvenni őket. Fáj a lábam, bottal járok, nem hiányzott a gyaloglás. A metrózás sem. Utálom a mozgólépcsőt. A Nyugatinál olyan gyorsan működik, mindig félek, hogy elesem. Botot fogva, nekem már nehéz kapaszkodni. Szerencsére túléltem! Kezemben az ajándék!

Sajnos, csak áram és gázszámlát lehet fizetni belőle. A fűtés lenne jó, mert ahhoz van csekkem, de azt nem lehet. Pedig az is rezsi költség. Az előző kettő viszont a bankszámlámról megy, átutalással. A bank azonban nem fogadja el az utalványt. Egyelőre nincs ötletem, hogyan tudom felhasználni. Szomszédasszonyom is hasonló helyzetben van. Kihez fordulhat a nyugdíjas tanácsért? Hát a fészbukhoz. Én persze már oda sem, mert 83 évesen se számítógépem, se internetem, se fészbukom nincs. De Marikának a szomszédasszonyomnak van. Meg is kérdezte, és meg is kapta a választ: kérjen meg egy csekkel fizető rokont. Na igen. Ha lenne. A fiatalabb generáció már nem csekkezik, hanem utal, hiszen a fizetésüket is így kapják. Még a végén kitapétázhatom a falat az utalványokkal!

Tanácsot kértem a fiamtól, mit tegyek. Még jó, hogy van fiam! Utánanézett. Interneten, vagy telefonon lehet csekket kérni áramról, gázról. Kiküldik postán, és akkor azt már be tudom fizetni az utalványokkal. Azonban az áramszámlám nem éri el a 3000.- ft-ot. Nem pazarolok én már villanyt! Meg kell fogni a nyugdíjat. Nem dorbézolhatok. Az áramon lehet spórolni. Télen, délutánonként, sötétben üldögélek, imádkozom. 7-től vagy 8-tól megnézek egy filmet a tv-ben, aztán lefekszem. Vasalni már régóta nem vasalok. Minek, úgyis gyűrött lesz. Meg erőm sincs hozzá. Télen hűtőszekrény helyett kiváló a fűtetlen kisszoba. Nem romlik ott meg semmi. Jó, rádiót, azt azért hallgatok, valami szórakozás csak jár nekem is

Szerencsére a 3000.- alatti fizetésre is van megoldás. Adnak magasabb összegről csekket. Aztán később beszámítják majd a rezsiszámlába a többlet befizetést.

Én interneten írni nem tudok. Telefonálni is csak a családtagoknak. Ők be vannak írva a telefonba, és arra már megtanított a fiam, hogyan használjam. Bemehetnék személyesen is, azonban fájós lábbal, már nehéz. De nincs gond, a fiam megígérte, mindent elintéz. Sőt, a csekket is elviszi a postára befizetni. Jó, tudom, ott mindig, hosszú a sor. De hát mit tehetünk? Majd kivárja a sorát.

Még jó, hogy ilyen rendes gyermekem van.

Azt azért nem értem, miért kellett utalvány formájában küldeni a pénzt. Az átvétel is bonyolultabb. A postának, a postásnak plusz munka. Ráadásul a boríték pénzbe került. Az utalványt valaki megtervezte. Lehet, több terv is készült, azokból választottak. Én nem tudom, nem értek hozzá. Csak gondolom. A tervezés pénzbe került. Aztán legyártották. Az is pénzbe került. Borítékba rakták, odafigyelve, nehogy elhibázzák. Az rengeteg munka lehetett. Persze lehetséges, már gépesítve van. Én nem tudom. Utazott vonaton, esetleg buszon a címzettekhez…

Csomó munka, csomó pénz, csomó felesleges, kidobott papír. Ha ezekre nem költenek, szerintem a dupláját megkaphattuk volna, és nem kerül többe az államnak. Nyugdíjjal kihozzák, átvesszük, fizetünk vele. Most őszintén, nem mindegy, hogy áramszámla vagy kenyér? Sokkal jobban járt volna mindenki! Persze, én nem értek hozzá, én csak egy öreg nyugdíjas vagyok, aki nagyon örül az ajándék rezsiutalványoknak és nagyon szépen köszöni őket.