Tudom, már ideje lenne visszatérnem a „normális” életemhez.  Vagy inkább fogalmazzunk így: a régi életemhez. Az hogy normális volt-e, az egy jó kérdés. Mérget azért nem vennék rá.

Reggel telefonált Anna, hogy beugrik hozzám. A szürke felhők ellenére, mintha egy pillanatra kisütött volna a nap. A lelkemben legalábbis. Két hete nem találkoztunk, odajutottam, ünneppé válik a nap, amikor meglátogat.