Karácsonykor és húsvétkor szoktam képeslapot küldeni a közeli rokonoknak, barátoknak. Ma jutott eszembe, most ez sajnos elmaradt. Gondolom, ők sem várták idén. Pedig én készültem! Ez az első egyedül töltött húsvétom. Bevallom, nem jó, pedig „csak” a karantén miatt vagyok egyedül.

  Gimnazisták voltunk még, mikor egyik nap a barátnőm lelkesen csöngetett be hozzánk. - Nézd, mit találtam! – lobogtatott egy papírlapot az orrom előtt, csillogó szemekkel. - Mit? – nyúltam utána kíváncsian.  

Békés, kellemes, boldog januári reggel volt. Mosogatásomat zeneszó kísérte, amit időnként egy-egy reklám szakított meg. Munkába készülődtem. (Régi szép idők!) Hallom, megint szövegelnek, zene helyett. Odamentem a telefonhoz, hogy átugorjam a hirdetést, és ekkor felfigyeltem, mit is mond a férfihang.