Gimnazisták voltunk még, mikor egyik nap a barátnőm lelkesen csöngetett be hozzánk.

- Nézd, mit találtam! – lobogtatott egy papírlapot az orrom előtt, csillogó szemekkel.

- Mit? – nyúltam utána kíváncsian.

- Olvasd el, olyan szép! Mintha rólunk írták volna! – biztatott Zsuzsa.

Várnay Dea: Az ifjúság című verse volt, gyöngybetűkkel leírva. Sohase hallottam a költőnőről. - Milyen fura neve van – gondoltam, - és belekezdtem az olvasásba.

Az ifjúság

Az ifjúság addig tart,
míg negyed kiló kenyéren,
tíz deka parizeren élsz,
zsebedben az aznapi menzajegy,
villamosjegy, aprópénz;
míg kirakatot bámulsz,
mint gyermekkorod
befőttes üvegét,
míg mozijegyre spórolsz,
és személyvonaton zötyögve
a regényeket falod,
míg a téren leszólnak a srácok,
míg elpirulsz egy kézfogástól,
és ábrándokkal ringatnak
az esték,
míg úgy érzed, hogy belehalsz,
ha elhagy, akit szerettél…
Míg egyes szám első személyben,
feltételes módban,
jövő időben beszélsz.
De egy hétköznap az élet
kinyitja tenyerét,
rajta a beteljesülés,
valami megváltozik benned,
ifjúságod jázminbokrát
kiégette a napsütés.

A vers valóban, mintha rólunk, az életünktől, napjainkról, érzéseinkről szólt volna. Nekem is nagyon tetszett. Elraktam emlékbe. Évek teltek el azóta, sok-sok lakásban laktam már, de mindenhova velem költözött. Minden mondata bele égett a lelkembe. Álmomból felriasztva is el tudnám szavalni.

A karantén előtt, mikor utoljára nálam járt a sógornőm, a költészetről beszélgettünk. Ekkor meséltem el neki a fenti történetet, és rákerestem a versre az interneten. Konkrétan az első sorára. Megtaláltam. Az oldalon a költőnő „Idők és szerelmek” című kötetének versei olvashatók. Ahogy lapozgattam, szemembe ötlött egy másik költemény is. Az ifjúságunk már tovaszállt. Az öregség még kicsit odébb van, de közeledik. Álljon hát itt, az erről szóló szép, és számomra könnyfakasztóan megható vers is.

Öregség

Magadra maradsz
az esték tűzfalával,
kicserzett fényképeid
rakosgatod,
újságpapírba csomagolod
a holnapot.
Felébreszt egy éjszakai
zápor,
s reggelig
a múlt vitorlavásznát
stoppolgatod.
Emlékezeted rostáján
fennmarad egy név,
egy dátum,
és semmi más.

A költészet napja alkalmából idéztem ezt a két verset, az interneten ezen az oldalon olvashatóak, Várnay Dea több költeményével együtt.

Köszönet értük a költőnőnek

PJudit

Kép forrása: Pixabay