Mostanában sokat gondolkodtam azon, az ember vajon hány éves koráig kezdhet új életet? Mennyi idősen vagyunk még hajlandóak és képesek alakítani az addig megszokott ritusokon? Nem jutottam megoldásra.
Talán azért lett volna szükségem egy évszámra, vagy időintervallumra, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet, „nem baj, hogy nem csinálok semmit, hogy nem módosítok! Az én koromban az már úgysem menne!”
Közben azért tudom, hiszen családon belül is tapasztalom, bizony, lehetne még komoly változásokat „eszközölni”. Csupán némi akaraterő, és cselekvés kellene hozzá.
Idősebb korban is bele lehet kezdeni még sok mindenbe. Táncolni, tornázni, kirándulni, nyelvet tanulni…
Vagy vegyünk például egy valóban koros embert, aki rászánja magát, és beköltözik egy idős otthonba. Az tényleg komoly váltás! Otthagyni a megszokott életet, emlékekkel teli lakást, új szobába, esetleg lakrészbe költözni, elbúcsúzni a kedves bútorok egy részétől, elköszönni a már megszokott magánytól. Ezzel persze kinyílhat egy csodálatos, új élet kapuja is, új barátságok, hobbik, közös kirándulások! Óriási változások lehetősége!
Úgyhogy jöhetek én bármiféle indokkal, hogy miért is nem teszek semmit, nagyon jól tudom valójában, nincs igazam!
Egyik nap hallottam egy kedves történetet.
Friss nyugdíjasként még dolgozó barátnőm telefonált nevetve.
- Jaj, ne haragudj, hogy eddig nem hívtalak, de egy perc nyugalmam sincs két hete! El sem tudod képzelni, mi történt velünk!
Meséltem már, Tibor hogy legyen társasága, amíg én hazaérek a munkából, délutánonként őrzi a közelben lakó barátjának a kutyáját. Megsétáltatja, hiszen a séta kettesben jobb, mint egyedül. Hazaérve a kutyus lefekszik a fotel mellé, fejét mellső lábaira téve, okos tekintettel nézi a „pótgazdit”, aki mesél neki. Megvakargatja füle tövét, megsimogatja selymes szőrét, ettől a kutya előbb-utóbb elalszik, Tibor pedig olvas, és hallgatja a ritmusos szuszogást. Mindketten megszokták már a közös délutánokat
Három hete azonban a négylábú, barát elköszönt tőlünk. Ne aggódj, nem történt baja, csupán kertes házba költöztek.
Tibornak persze nagyon hiányzott, így egyik este elhangzott a számomra rettegett kérdés,
- Kati, mi lenne, ha befogadnánk egy kutyát?
Elég hevesen válaszoltam.
- Nem szeretném! Minden tele lenne kutyaszőrrel, állandóan takaríthatnék. Még ha kertes házban laknánk, de ide? Nem való társasházba kutya! Gondold el, sétáltatni reggel, este, esőben, hóban, sárban, viharban! Nem, nem!
- A sétát vállalom! Besegítek a porszívózásba is! – ajánlotta fel, de én szinte meg sem hallva, érveltem tovább.
- Egy csomó plusz gond! Tönkretenné a szép lakásunkat!
- Már miért tenné tönkre? A kutyák nagyon okos állatok!
- Én nem szeretném! – döntöttem el végül a vitát.
Tibor bánatosan feladta, hogy kutya tulajdonossá váljon. Másnap este azonban váratlanul beállított a fiunk, karján kis kosár, abban halk nyikorgás.
- Sziasztok! Nektek hoztam, meglepi! Láttam, apa mostanában milyen elárvult.
Rosszat sejtve emeltem fel a takarót, és majd elájultam! Képzeld, egy kis barna kutya tekintett rám rémült szemekkel. Én hasonlóan megrémülve néztem őrá.
- Hogy jutott ez eszedbe? Istenem! Mit kezdünk most ezzel… - kezdtem, de éreztem, amint hangom ellágyul, és halványan elmosolyodom, mikor az apróság megnyalta a kezem.
- Köszönjük fiam! – szólt a férjem. – Ennél jobb meglepetést ki se találhattál volna! – és már vette is ki az állatot, és fektette az ölébe.
Azért ennél már nagyobb a kutyus
- Vigyázz apa! Még nem szobatiszta!
- Nem baj! Mi legyen a neve?
- Bandita! – javasoltam, kínomban nevetve.
- Legyen Barnus! Barna a szőre, és a szeme is.
Az életünk teljesen megváltozott, szebb és vidámabb lett. Azóta ugyan egy pillanatnyi nyugalmunk sincs, de nagyon boldogok vagyunk. Mindenünk a kiskutya, semmi pénzért nem adnánk.
Gondolhatod, a lakást átrendeztük, külön van kutya terület, kerítés védi a szőnyeget, a bútorokat a hegyes fogú, játékból mindent megrágcsáló kis állattól. A papucsok egyre rongyosabbak! – fejezte be a történetet kacagva.
Vele együtt nevettem én is, és ismét felmerült bennem a kérdés, lehet, nekem is be kellene szereznem egy kiskutyát?
Például egy ilyet?
PJudit
Képek forrása: Pixabay
