Egyik barátnőm grafológus és írásszakértő. Pár éve megkértem, hogy elemezze az írásom. Ránézett az egyoldalas levélre, és közölte:

- Nincsenek céljaid!

Nem tudtam ellentmondani neki.

Régebben anyukám hétvége előtt mindig megkérdezte:

- Mik a tervek?

- Nincsenek! – volt rendszerint a válaszom.

Miért is? Jó kérdés.

Nem voltam mindig ilyen. Valószínűleg kaptam pár pofont a sorstól.

Emlékszem, volt időszak, amikor hét közben mindig elterveztem a hétvégét. Alig vártam, hogy eljöjjön, és tehessem, amit kigondoltam. Aztán beköszöntött a szombat reggel, és valami mindig közbejött. Fejfájás, rosszkedv, vagy csupán a lustaság, és az elképzeltből nem teljesült semmi. Miután ez többször előfordult, egy ideje félelem van bennem a célkitűzés, tervezés iránt.

A célok eléréséhez kellenek a tervek. A tervekben azonban beleszól az élet. Így, nem feltételes módban. Tehát számomra már az a megnyugtató, ha nincsenek terveim.

Találtam pár megerősítő idézetet:

„Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.” (Woody Allen)

„Tudod, mi a tökéletes terv? Ha semmilyen terved nincs. Semmilyen. Miért? Mert hiába van terved, az életben úgyis minden másképp alakul.” (Élősködők c. film)

Azért persze néha én is próbálok tervezni. Rendszerint nem jön be. Például, ha reggel átgondolom, mit szeretnék a munkahelyen aznap elvégezni, mire beérek, vár rám egy halom email, kérdésekkel, feladatokkal. Örülhetek, ha a tényleges munkához délután hozzá tudok látni, és nyilván, felét sem sikerül elvégezni.

Úgy érzem, jobb nekem, ha csak sodródom, mint egy vitorlás hajó. Így szabadabbnak érzem magam. Amerre a szél fúj, arra megyek. Iránytű eldugva. Néha jéghegynek ütközöm, néha viharba kerülök. Szerencsére eddig mindkettőt valahogy átvészeltem.

Közben persze sok szakember előadásán hallottam már, milyen fontos, hogy legyen célunk.

 „Célok nélkül nem érdemes élni" (Bagdy Emőke)

Sőt:

„Ha vannak az életben céljaink, akkor az jelentősen csökkenti a korai halál kockázatát” olvastam az interneten.

Tisztába vagyok vele, hogy nem élem jól az életem. Lehet, hogy nem is teljesen igaz a céltalanság, csak a mai nap sötétebben láttatja velem a dolgokat.

Munkám során egymást érik a törvény által előírt határidők. Ezek mutatják a tennivalókat, nincs szükség határidőnaplóra.

Már majdnem egy éve írogatok, blogom van, és ez azért cél, és terv nélkül nem lenne.

Bár konkrétan nem fogalmaztam meg célokat, és nem írtam le terveket ezzel kapcsolatban. Csak csinálom.

Judit