- Fél nap alatt, többet morogtál és bosszankodtál, mint én egy hét alatt!

Na tessék! Már megint megkaptam!

- Nem is igaz!

- Dehogynem! Gyönyörű az idő, kiállításra szerettél volna menni, elmentünk. Szeretsz sétálni, sétáltunk. És mégis, gondold csak végig, mi történt?

- Mi történt?

- Metrópótló busz járt. Na bumm, időnkbe belefért az átszállás. Végig morogtál, milyen lassan megy, szinte döcög, hirtelen fékez… Szerintem, ment, mint a villám, néha megállt, mert piros lámpát kapott, de ez egy járművel megesik. Úgy fékezett a sofőr, ahogy kellett, és ahogy tudott. Épségben odaértünk a múzeumhoz.

Ott sorok álltak, valóban. Morogtál miatta. De több pénztárt üzemelt, gyorsan haladt a jegyvásárlás. Igaz, a második emeleten volt a kiállítás, és lépcsőn kellett felmenni. De hát nem vagy még 120 éves! Két emeletet felmenni szerencsére még nem olyan nagy gond. A termekben valóban sokan voltak. Hétvégén mást is érdekelt a kiállítás. Azért mindent meg lehetett nézni. Ha kevesebb látogatót kívánsz, menjél hétköznap délelőtt. Akkor biztosan nincsenek ilyen sokan!

Utána elindultunk gyalog a Gellért hegyhez.

Hiszen szeretsz sétálni! Gyönyörű idő, süt a nap. Persze, pont a szemedbe. Morogtál is miatta. Miért nem hoztál napszemüveget? Enyhe, de kellemes szél fújt. Neked persze ez sem tetszett. Elértük a Gellért hegyet, ahol már régen nem jártál, és mondtad is, szívesen megnéznéd. Nem tetszett sem a lépcső, sem az emelkedő. Hát, helikoptert nem vittünk. Szárnyad sincs. Ezt esetleg beszerezhettél volna, hogy könnyebb legyen a feljutás. Szépen lassan haladtunk. Nem siettünk. Kiválóan bírtad, mégis, minden újabb lépcső előtt sopánkodtál.

Ahelyett, hogy az őszi tájban, vagy a pesti oldal csodaszép panorámájában gyönyörködtél volna, hol meleged volt, vagy épp fáztál a szélben. Sőt, ez utóbbi kettő egyszerre is kiválóan működött nálad. Na, végre felküzdöttük magunkat. Én még nyugisan fotózgattam volna, de te már türelmetlenkedtél. Ja, el ne feledjem, közben szerinted már sötétedni kezdett, és aggódtál az éjszakai lejutástól. Lefele természetesen újra nem tetszett, sem a lépcső, sem a lejtő. Hát, harmadik lehetőség nem igazán volt. Legurulni mégsem lett volna a legjobb ötlet. Lépcső, lejtő, sötétedés ellenére szerencsésen leértünk.

- Számomra nagyon klassz volt az egész kirándulás. Te hogy érezted magad?

- Én is jól!

- Akkor miért morogtál, bosszankodtál?

- Nem tudom. Nekem fel sem tűnt.

- Jó lenne, ha feltűnne. Ha megpróbálnád a jót is észrevenni, ha megpróbálnád jól érezni magad! Hiszen rövid az élet. Én reggel, kiülök a kertbe vezető lépcsőre, ahol pont rám süt a nap, és ott iszom meg a kávémat. Ezzel remekül kezdődik a napom. Munkába menet van dugó, meg lökött vezető is, de ezt tudomásul kell venni. Nem dühöngök rajta. A munkát jól elvégzem, nem várok dicséretet. Neked folyamatosan kellene az elismerés! Haza jövök, és itthon azt teszem, amit szeretek, amiben élvezetet lelek. Igyekszem jól érezni magam, igyekszem élvezni az életet. Próbálj már meg végre te is kicsit lazítani!