Dani, a kis sündisznó, az odú előtt üldögélt.
- Anya! Unatkozom! Mit csináljak?
- De Danikám! Hogy lehet itt, az erdőben unatkozni!
- Unatkozoomm! Nincs kivel játszanom.
- Írassalak be az erdei óvodába? Ott van sok kis állat. Biztos nem fogsz unatkozni.
- Nem is tudom. Nem ismerem őket.
- Gyere, elsétálunk, körülnézünk. Megnézzük milyen.
Elindult a két sündisznó az erdőszélére, az óvodához. Keskeny ösvény vezetett odáig. Dani elgondolkodva, lassan bandukolt. Egyre jobban lemaradt anyukája mögött.
- Mi baj Danikám? Álmodozol?
- Nem, inkább aggódom. Mi lesz, ha nem fognak szeretni, és nem akarnak majd játszani velem. Én tüskés vagyok. Biztos nem szeretik azt, aki tüskés.
- Ha nem szúrod meg őket, akkor nem fogja zavarni őket a tüskéd! Ne aggódj.
- Inkább már nem is unatkozom. Nem akarok óvodába menni.
- Előbb-utóbb minden állatgyereknek óvodában a helye. Itt a szeptember. Az ősz eleje. A legjobb időpont óvoda kezdésre.
- Mi az, hogy ősz?
- Kevésbé süt a nap, nincs már olyan meleg, rövidebbek a nappalok, hamarabb leszáll az este. A fák levelei megsárgulnak, megbarnulnak. Ha felnézel a nagy tölgyfára, már láthatsz rajta ilyen száradó leveleket. Aztán nem sokára le is hullanak.
- Te szereted az őszt, anya? Nekem valahogy nem tetszik.
- Szeretem. Érik a szőlő, érik az alma. A faluszélen az almafák alatt tudunk majd gyűjteni belőlük. Illatos az avar. Szép évszak az ősz. De itt is az óvoda.
Becsöngettek. Rövidesen kitárta az ajtót az óvó néni. Rámosolygott Danira.
- Szia! Én Nyulambulam óvó néni vagyok. Téged hogy hívnak?
Dani is bemutatkozott, majd beléptek az óvoda udvarára.
- Miért van bezárva a kapu? - Érdeklődött Dani.
- Hogy a gyerekek ne tudjanak kimenni, és idegen ne tudjon bejönni.
Dani körül nézett az udvaron. Hirtelen elmúlt a megilletődöttsége, és elmosolyodott.
- Nézd, anya! Ott van Csiga Pisti! – és búcsú nélkül, örömmel futott barátjához. Megállt mellette, és csodálkozva nézte. A kis csigából nem látszott semmi, csak a háza. Még a szarvát sem dugta ki. Mi történhetett vele? Daninak nem volt ötlete. Óvatosan megkopogtatta a házat.
- Pisti! Gyere ki! Dani vagyok. – nem történt semmi. Dani újra kopogott. A ház kicsit megmozdult, mintha valaki nyújtózkodna benne. Jobbra ingott, balra ingott, majd megjelent két szarvacska, amiket aztán Pisti feje követett. Megörült barátjának.
- Szia! Hát te?
- Jöttem oviba. Miért bújtál el?
- Nem ismerek senkit, féltem a többiektől. Inkább behúzódtam a házamba, hagyjanak békén. De jó, hogy itt vagy! Játszunk!
- De mit? – körülnéztek.
- Irány a homokozó! Építsünk hegyet, és én lecsúszok az oldaláról! – javasolta lelkesen Pisti. Neki is láttak a munkának. Dani mamája mosolyogva nézte őket, majd elköszönt az óvó nénitől, és megnyugodva hazaindult. Jó lesz itt Daninak! Biztos nem fog unatkozni.
