Köszönés helyett a fenti mondat harsogott a telefonból.

- Szállodákat sem akarok felújítani! A NER magángép költségeibe sem szállok be, ha nem használhatom, vagy azt az utasok fizetik? Az én pénzemmel ne szórakozzon senki! Legfeljebb én!

Manci néni szokásához híven megint paprikás hangulatban volt.

- Mi a baj? – szóltam közbe, míg levegőt vett.

- Itt ez a kis vállalkozásom, amivel kiegészítem csekély nyugdíjamat. Tudod, varrogatok ezt-azt. Számlát, bevallom, akkor adok, ha kérnek, mégis lett némi nyereségem. Nem sok, de én egy fillér adót sem szeretnék fizetni! Még ha jó helyre kerülne a pénz! Például reggelit adnának belőle a gyerekeknek! Minap olvastam, hogy sokan reggeli nélkül mennek iskolába, aztán persze nem megy nekik a tanulás. Vagy a tanárok fizetését emelnék, esetleg az egészségügyi dolgozókét! Vagy például a kisnyugdíjasok nyugdíját. Ingyen teszt, ingyen maszk, ingyen vitamin is jó lenne, ilyenre azonban nem jut!

- Igazad van Manci néni, de mit tehetünk?

- Úgy döntöttem, nem fogok adót fizetni! Vállalkozásom nyeresége minimális lesz. A különbözet lekönyvelődik „költség, melynek adójából nem épül stadion” címszóval.

- És ha nem az szja a fedezete ezeknek?

- Nem érdekel, ha kevesebbet adózok, kevesebb jut hülyeségekre! Legalább az így megspórolt pénz fedezi 1-2 havi gyógyszeradagomat. Tudod te, mibe kerülnek a szívgyógyszerek?

- De ez törvényszegés, adócsalás!

- Nem! Én öreg vagyok, mások a törvényeim. Betartom a tízparancsolatot, (nagyjából), betartom a társadalmi együttélés íratlan szabályait, a közlekedési regulákat, piros lámpánál sose megyek át az úttesten, és mindig a zebrát választom, ha van. Az írott törvények egy része alól azonban ezentúl kivonom magam.

- Hát...

- Csak semmi hát! Úgysem tudsz meggyőzni! Nekem is szükségem van arra a pénzre! Láttad, hogy elszálltak az árak? Olvastam, csúcson az infláció. Szerinted követik ezt a nyugdíjak? Vagy akár a te fizetésed? Nem hinném! Más eszi a kaviárt, meg a csuda tudja milyen inyencségeket, én meg meggondolom, hogy két vagy három banánt vegyek-e, vagy inkább almát, ha az olcsóbb. Nem! Én is néha kalácsot akarok enni kenyér helyett! És húst ebédelni hétvégén! Két éve legalább kaptunk rezsiutalványt, bár jobb lett volna, ha bármire költhetjük! Most meg a jól hangzó „13. havi nyugdíj’ valójában „53. hetit” jelent.

Mit mondhatnék? Az áraknak úgy tűnik, valóban csak a csillagos ég szab határt, vagy az sem. Minimálbérből élőknek biztos, hogy össze kell húzni a nadrágszíjat. Kisnyugdíjas is elgondolkodhat, gyógyszert vesz-e, rezsit fizet, vagy eszik?

- A képviselőknek nevükből következően bennünket, az érdekeinket kellene képviselniük. Mi választottuk őket, a mi, azaz az ország alkalmazottai nem? „Az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében végzik,…”  tartalmazza az Alaptörvény a Wikipedia szerint. Én régóta úgy érzem, nem tartozom a „köz”-be. Érdekemben valahogy nem tevékenykednek a képviselők…-  szomorodott el Manci néni.

Mit mondhatnék? Az én költségvetésemben is lenne helye a befizetendő szja-nak…

Pjudit

Képek forrása: Pixabay