Megkaptam az időpontot az oltásra. Jó, nem pont húsvét hétfőre, hanem elsejére.

Szombaton 19.05-kor szólalt meg a telefon, és a kagylóból a doktornő hangja. Igen, még akkor javában dolgozott. Már a köszönésétől rám tört a pánik.

Januárban még úgy gondoltam, nem fogom beoltatni magam. Változatos híreket lehetett hallani a vakcinákról, és mellékhatásaikról. Aggódtam miattuk. Reménykedtem, majdcsak elmúlik a járvány magától.

Aztán egyre több lett a megbetegedés, egyre több a halott, a szigorítások ellenére inkább nőttek a számok, bár én csökkenést vártam volna. Folyamatosan hallatszott a mentőautók szirénázása, így meggondoltam magam, regisztráltam, jöjjön az oltás! Bevállalom!

Pfizer vakcinára szólt a meghívóm. Nem, nincs protekcióm! Van viszont egy rozoga szívem.

Interneten megnéztem, hogy tudom a legegyszerűbben megközelíteni az oltópontot. Elolvastam, miket vigyek magammal: kitöltött nyilatkozat, igazolvány, taj és lakcím kártya, gyógyszer lista, zárójelentések.

Találtam persze hozzászólásokat is arról, mi vár majd ott rám. Hosszú várakozás, kis folyosón összezsúfolódott rengeteg ember, távolságtartásra nincs hely, maszkból kilógó orrok, huzat, didergés… Elrémültem. Kellett nekem információt keresnem!

Mivel pánikolásban, szorongásban profi vagyok, és fantáziám ezen a téren kimeríthetetlen, egymás után jöttek az ötletek.

Elsősorban a mellékhatásoktól féltem. Főleg a láztól. Lehetőleg 38 fok fölé ne menjen a hőmérsékletem, kaptam sok-sok évvel ezelőtt a tanácsot a kardiológustól.

Rettegtem attól is, mire sorra kerülök, olyan ideges leszek, hogy vérnyomásom az egekbe szökik, a szívem összevissza ver majd, és ott fognak, nyomban be is fektetnek a kórházba, vagy miután megkapom az oltást, rosszul leszek, és emiatt irány a kórterem.

Amennyiben mégis minden rendbe menne, akkor itthon jönnének a mellékhatások. Láz, hidegrázás, … tovább nem is sorolom.

Igaz, az ismerősöknél, akik eddig megkapták, semmi probléma nem volt, de az ember sose tudhatja…

Ezek után lássuk a valóságot:

A kórház bejáratánál ketten álltak, egyikük orra kilógott a maszkból. Tartottam a megfelelő távolságot. Hőmérsékletet mértek, megkerestek a listán, megmutatták, merre menjek tovább.

Az épület előtt többen várakoztak, szép idő volt, akadt, aki padon üldögélt, néhányan sétáltak.

Az ajtón belépve rendőr fogadott, elvette a nyilatkozatot. Elég sokan voltak a helységben, mindenkin orrot eltakaró maszk.

- Itt várjak? – kérdeztem.

- Nem, menjen csak tovább, arrafelé nincs senki! - mutatta az irányt. - A nővérek megkeresik, ha messzebb ül, akkor is.

A folyosó mellett volt egy üres szoba, tárt ablakkal. Sehol egy lélek. Leültem, távol mindenkitől.

Nem az oltóhely hibája volt a zsúfoltság, hanem az oltásra váróké, akik a rendelő környékén igyekeztek elhelyezkedni.

A nővérek hangosan kiáltva a neveket keresték a betegeket. Kedvesen mondták, hogy nem kell felállni, ők mentek oda az illetőhöz, kikérdezték hogy érzi magát, leegyeztették az adatokat, aztán hamarosan mehetett a rendelőbe oltatni.

Nagyon ideges voltam, a szívem a torkomban dobogott. Üldögéltem, hallgattam a beszédfoszlányokat, nem siettettem a behívásomat. Eltelt egy óra. A várakozástól kicsit megnyugodtam.

A rendőr már elment, az oltásra várók is elfogytak.

Kijött a nővérke, megkérdezte:

- Mindenkit beoltottunk?

Így derült ki, hogy kimaradtam. Valahova elbújt a nyilatkozatom.

Végül engem is behívtak, a vérnyomásom nem volt már magas, a szívem is normálisan dobogott. Megkaptam az oltást, semmit nem lehetett érezni, leragasztották, felsoroltak pár mellékhatást, aztán szerencsére egyik nővérke közölte, hogy nála semmi tünet nem jelentkezett.

Róla fogok példát venni, gondoltam miközben kimentem.

Kiadták a papíromat, és félóra várakozás után hazaindultam.

Mindenki nagyon kedves volt, pedig akkorra már biztosan elfáradtak. Ők is indultak haza,  „Viszlát holnap!” köszöntek el egymástól.

Másnap nagypéntek volt.

Utólag megállapíthatom, felesleges volt a félelmem. Aznap este és éjjel fájt a fejem, és három napig az oltás helye is, ha hozzáértem véletlenül. Más mellékhatás szerencsére nem jelentkezett.

PJudit

Képek forrása: Pixabay