- Azaz inkább én húztam ki hármat is a CBA jelzéssel ellátott gyufásdobozból, de sajnos mindhárom eltörött. Már kellőképpen ideges voltam, amikor következett a negyedik szál. Az meggyulladt, és képzeld, ekkor tört ketté! A lángoló része hullani kezdett a papucsom felé. Azt hittem elájulok!

Manci néni hangja idegesen szólt a telefonból, miközben szokásos módon, levegőt sem véve hadart.

- Várjál, nincs még vége! Hullott az égő fél gyufa pont rá a lábbelim pomponjára, közben összetalálkozott a kötényemmel is, hisz tudod, én nem cicanaciban vagyok itthon, nem vagyok én cicababa. Szoknya és kötény, ez a módi nálam. Szóval a kötényt is megperzselte, még szerencse, hogy nem esett bele a zsebébe! A papucs, az én kedvenc papucsom pedig egyszerűen lángra lobbant! Képzeld! Rémülten sikítottam, majd 82 éves korom ellenére táncolni kezdtem, hátha attól kialszik. Nem is gondoltam volna, hogy még ilyen jól tudok ugrálni! A mamuszom azonban tánc ide vagy oda, egyre inkább lángolt. Az a gyönyörű, tarka pompon rajta!

Szerencsére a visításra berontott az unokám, aki velem ellentétben rögtön tudta, mit kell tennie. Felkapta a keze ügyébe eső első poharat, megtöltötte vízzel, és leöntötte a papucsot. El is ázott azonnal, de legalább tűz nem keletkezett!

Kis szünetet tartott, majd lassabban folytatta.

- Emlékszem, régen a skatulya oldalát a dörzsfelület teljesen befedte, nem kellett kísérletezgetni, első húzásra meggyulladt a gyufa. Aztán, ahogy szinte minden téren, a minőség romlani kezdett. A dörzsfelület erősen lecsökkent. Ettől kezdve jött a többszöri próbálkozás. Később a gyufaszálakat is elérte a romlás, azaz inkább a fogyás. Egyre vékonyabbak lettek, lassan már olyan soványak, mint én lánykoromban. Így már nemcsak többszöri próbálkozás, de a törések miatt több gyufa is szükségeltetik, hogy az ember oda tudja tenni a tűzhelyre a főznivalót.

Próbálkoztam én egyéb tűzszerszámmal, de valahogy a gyufa jönne be leginkább. Konkrétan az a régi, jó minőségű.

Gondold el, ha nincs itt az unokám, akkor, miközben a pániktól tehetetlenül állok, leég a papucsom, majd a lábam, a szoknyám, és így tovább. Aztán a lakás, esetleg az egész ház is! Biztos rémálmom lesz ma éjjel!

A házért, lakásért kár lenne. Én már öreg vagyok, de a tűzhalál szörnyű, és egyébként is, akad még pár tervem a jövőre nézve! Még élni szeretnék!

Mondta, mondta szegény, még mindig idegesen. Én csak igazat tudtam adni neki. Hasonlók a gyufával kapcsolatos tapasztalataim.

Na jó, ez egy kitalált történet. Manci néni és a pomponos papucs nem igaz, a kettétört, égve földre hulló gyufaszál azonban igen. Velem esett meg, szerencsére gyorsan hátraléptem, így a konyhakőre pottyant. Azonban bármikor megtörténhet az idős Manci nénivel is.

Végezetül a kérdés, kedves gyufa gyártók, az anorexiás gyufaszálakat fel lehetne kicsit hizlalni? Nem ezen kellene spórolni!

PJudit

Kép forrása: Pixabay, saját