Valóban a hentes mondta el a receptet.

Idén, kissé kacifántosan alakult a családom számára az év vége. A megszokottól eltérően, rám hárult a főzés. Legyen malac, gondoltam, hisz újév napján azt szokás enni.

Első lépésként, irány a piac. Nem emlékszem, hogy valaha sütöttem volna malaccombot. Ezt persze elárultam a szimpatikus hentesnek is, aki barátságosan nekilátott elmagyarázni, egyúttal szemléltette is, mit kell tennem a hússal. Tűzdeljem meg fokhagymával. – Az most éppen elfogyott! Szerezze be máshol – viccelt. Tűzdeljem meg szalonnával is. – Az van, adok pont annyit, amennyire szüksége lesz! – és már szelte is lelkesen a vékony szeletet, aztán fel is vagdosta a megfelelő méretűre. – Ne felejtse el sütés közben locsolgatni, – búcsúzott – persze sörrel!

Megköszöntem a segítségét.

Tovább nézelődve a piacon, eszembe jutott, hogy lencse is kellene. Hadd álljon 2020-ban sok pénz a házhoz. Beszereztem a hozzávalókat.

Este, a biztonság kedvéért átnéztem egy-két szakácskönyvet, sőt, az interneten is elolvastam pár receptet, legyen tökéletes az ebéd.

Lefekvés előtt, az olvasottak alapján, besóztam, majd köményt, és borsot is szórtam a húsra, utána a hentes által ajánlott módon megtűzdeltem fokhagymával, szalonnával. A lencsét pedig beáztattam.

Ma délelőtt megsütöttem a malachúst. Számomra meglepően sok idő kellett, mire megpuhult.

Hagymás tört krumplit ajánlottak mellé a szakácskönyvek. Én a krumplit egészben szoktam főzni, egyszer olvastam, hogy így egészségesebb.

Megfőztem a lencselevest is.

Az elsejei ebéd felét már ma, 31-én megettük. Remélem, a „hagyomány” nem jósol nekünk semmi rosszat emiatt. Holnap jön a másik fele, úgyhogy azért félig hűek maradtunk a szokásokhoz.

Békés, boldog, sikeres Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!

Judit